Maciej Majzner, divatbemutató rendező, szakmájának előnyeiről és hátrányairól mesélt nekünk

Annak ellenére, hogy a nagyszerű esemény függönye mögött, ami nem más, mint a divatbemutató, olyan személyzet áll, akik felelősek az egyes elemekért, addig a rendező felel annak arculatáért. Kigondolja, koordinálja, ellenőrzi és biztosítja, hogy a végső hatás hibátlan legyen. Maciej Majzner játszotta ezt a szerepet a Supervision Fashion Show során. A mindig segítőkész, társaságkedvelő és barátságos Maciej mesélt nekünk a szakmájáról.

Profizmus jellemzi, emellett csupa szív. Maciej Majzner lelkesen mesél a szakmájáról és meghívott minket, különösen az olvasókat, a kulisszák mögé.

Maciej Majzner: divatbemutató rendező, látnok és művész

A divat mindig is életének része volt. Maciej Majzner egy művész lelkével rendelkezik, aminek köszönhetően nagyszerű eseményeket és látnoki munkákat hozhat létre. A lelkét is odaadja a divatiparnak, bármihez fog, azt 101%-osan teszi. Legutóbbi munkája, a MODIVO x ecipo.hu online divatbemutója számos elismerést gyűjtött be. Hogyan beszél Maciej a szakmájáról? Boldogan és nagy odaadással!

Ki Maciej Majzner és milyen megpróbáltatásokkal küzd, mint divatbemutató rendező?

Mit kell tenni ahhoz, hogy valaki divatbemutató rendező legyen?

Ha a világ divatbemutatóinak rendezőit kérdeznénk a történetükről, valószínűleg mindenki más történetet mesélne el. Nincs olyan, hogy divatbemutató rendező szak vagy specializáció, és feltételezhetően nem sok film vagy színházrendező szeretne divatbemutatót rendezni. Ez események, körülmények, érdekek és készségek láncolatából tevődik össze. Esetemben ezeknek az összefűzése előnyt jelentett. Amióta csak emlékszem a divat iránti érdeklődésem egybeesett azzal a ténnyel, hogy tízéves koromtól kezdve társastáncoltam. Számos tornán és bemutatón táncoltam a partnereimmel, és kettőnk közül mindig én voltam az, aki kitalálta, milyen zenére táncoljunk, mit vegyünk fel, milyen speciális effektusokat adjunk hozzá, illetve hogyan teremtsünk atmoszférát. Minden bizonnyal ezzel kezdtem el a rendezést.

Hogy-hogy ezt a szakmát választottad?

Łódź-ból származom (Lengyelország harmadik legnagyobb városa), ahol évekkel ezelőtt megrendezték a lengyel divatipar legnagyobb eseményét – a Fashion Week-et. Meghívást kaptam a bemutatókra, napokat töltöttem azzal, hogy néztem őket, és éjszaka, az afterpartin megismerkedtem a divatipar embereivel. Így találkoztam néhány fiatal tervezővel, akik a Fashion Show divatbemutatóit tervezték. Beszélgettünk arról, hogy érdekelne a bemutató rendezése, megosztottam velük az ötleteimet, amelyek elnyerték a tetszésüket, aztán 2011-ben én rendeztem a Fashion Week során az első két divatbemutatót. Később felpörögtek az események, felépítettem a saját portfóliómat, már volt mit mutatnom, amikor egy tervezővel beszélgethettem a műsorának megalkotásáról. És hát így telt el 10 év az első divatbemutatóm óta.

Hogy érted a divatot? Mit jelent a számodra?

Sokaknak, akik kapcsolatban állnak vele, és ebben az iparban dolgoznak, a divat az egész világot jelenti. Én kicsit máshogy közelítem meg ezt a kérdést. A divat fontos számomra, és jelentős helye van az életemben. Azonban ennek az életnek, a mindennapjaim részeként kezelem. A ruhák részei életem minden napjának. Ez olyasmi, ami egész nap velem tart és jó érzéssel tölt el, valamint meghatározza hogyan látnak engem. Ez természetesen a nevelésemből adódik. Szüleim, bár nem származok egy gazdag családból, mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottak az öltözködésüknek és annak, hogyan öltöztetnek. A divat egyszerűen csak az életem része, amit szeretek, és ez jó érzéssel tölt el. Nem akarok ideológiát keresni és azt mondani, izgatott vagyok, amiért ismerem a divat történelmét – ez nem ilyen.

A bemutatókhoz, és ennélfogva a munkához való megközelítésem különbözik. Számomra ez egy vízió. Ahogy a balettnek vagy az operának is szüksége van egy bizonyos díszletre, ugyanígy a ruha kollekcióknak is kell ez. Természetesen vannak session-ök is, de bárki, aki volt már divatbemutatón, még ha teljesen laikus is, megérti miről beszélek. Ezek érzelmek, valami, ami megmozgat, ez művészet.

Mi a legvonzóbb ebben a munkában?

Ó, erről sokat tudnék beszélni! A bemutató rendező munkája sok olyan elemet egyesít, amelyek miatt pillangók vannak a gyomromban. Szeretem a színházat is, de mindig is jobban érdekelt a díszlet, mint maga az előadás. Az hogy mi folyik a színpad mögött, hogyan mozog, hogyan jelennek meg rajta a jelenetek és a ruhák. A divatbemutatónak sok közös vonása van a színházzal. Be kell vallanom, hogy mindig is szerettem vezető lenni. Rajongtam az iskolai színdarabokért és szavalóversenyekért. Szeretek a színpad előtt állni, amikor rám vetülnek a fények. Ez segít kivirágoztatni a komplexusokkal teli kisfiút, aki még mindig valahol bennem van, és megértetni vele, hogy jó helyen van. Arról álmodoztam, hogy modell leszek, és meglesz az a bizonyos két perc a kifutón. Nem lett belőlem modell, de már van két órám a kifutón, amikor a modellekkel próbálhatok. Rengeteg érzelem vesz körbe a bemutató kezdetekor. Ez egy olyan munka, amiről mesélni kell.

Van olyan, amit a szakma hátrányaihoz sorolnál?

Nem látok ilyesmit. Persze mondhatom, hogy ez egy nehéz munka, órákat töltünk naponta a bemutató helyszínén, hogy közben elfelejtek enni, ettől pedig lefogyok, nem alszok eleget és idegeskedem. Ez mind igaz. De úgy vélem, azok az emberek, akik ezeket a „hátrányokat” hangsúlyozzák, csak megerősíteni akarják a pozíciójukat. Végül is, ha azt állítják, hogy ez kemény szakma, akkor jobban megbecsülik őket. Én nem látok hátrányt. Valahányszor egy adott napon az egész csapat fáradt, azt mondom a mikrofonon keresztül: „Kedveseim, tudom, hogy fáradtak vagytok. De gondoljatok arra, hogy csodálatos dolgot teszünk, olyan munkánk van, amit szeretünk, és bár nehéznek tűnhet, de ez nem gyártósor mellett állós vagy egészségügyi munka”.

Gondolod, hogy a divatbemutató rendezői szakma megtanulható, vagy kell az a plusz?

Mindkettőre szükség van. Minden művészi szakmához szükséges az a bizonyos plusz. Azonban nem úgy van, hogy ott van benned az a valami megtervezi a bemutatót és megcsinálja. Amikor én kezdtem, mindig is tudtam, mi az elképzelésem a bemutatóról, mit akarok bemutatni, mit mondjak, mit mutassak. De ahhoz, hogy így legyen, rengeteg technikai szempontot kellett megtanulnom. A sikerem annak a ténynek köszönhető, hogy könnyedén ismerkedtem, adtam át és írtam le a gondolataimat. Ennek hála létrejöttek az első bemutatók. A technikai csapatnak köszönhetően – a világításért, effektekért, stb. felelős srácok mindig tudták mire gondolok, és úgy állították a világítást, ahogyan azt elképzeltem. Csakhogy ez nem volt egyszerű, mert új voltam, ezért meg kellett érteniük. Az évek alatt sokat tanultam, de mindig hangsúlyozom, hogy a bemutató a csapat együttes munkájának gyümölcse. A rendező tehetetlen egy jó fénytechnikus és hangmérnök nélkül, még akkor is, ha tehetséges.

Hogyan néz ki a munkád a gyakorlatban?

A rendező munkája valójában minden, ami a kifutón látható, egyedül a modellek megjelenéséért nem felel. A rendező felelős a bemutató vagy az esemény általános koncepciójának elkészítéséért. Együtt alkotja meg a tervezővel vagy az együttműködő márkáért felelős személlyel. Rendezőként gondolnom kell a színpadi díszlet koncepciójára, a kifutó kinézetére, az egész bemutató megvilágítására, arra, hogy használunk-e (és milyen) speciális effektusokat, emellett többnyire a bemutató zenéjét is én választom ki. Természetesen az esemény költségvetésétől függően néha díszlettervezővel és DJ-vel is dolgozom, aki egy teljesen új darabot szerez a műsorra. Mostanáig azonban ezek az én ötleteim voltak. Nagy jelentőséget tulajdonítok a zenének, mert véleményem szerint leginkább a zene teremti meg a hangulatot. Akárcsak a színházban, mielőtt felemelkedik a függöny, a zene már hallható, és hangulatba hoz.

Mit gondolsz, mivel kell kezdenie valakinek, hogy divatbemutató rendező legyen?

Kezdve azzal, hogy átgondolja mivel is fog foglalkozni. A valóság az, hogy nagyon kevés divatbemutató van Lengyelországban, és bár van néhány rendező az országban, úgy vélem már egyikünk sem él meg belőle. Mindig is kiegészítő munkaként kezeltem a bemutatókat, hobbiként, amivel valóra válthatom az álmaimat, de plusz bevételi forrásként is. Viszont, ha valaki biztos abban, hogy ezt akarja csinálni, akkor azt az utat javasolom, amit magam is bejártam. Sok előadást néztem élőben, és amennyire csak tudtam, igyekeztem csatlakozni a bemutatót megalkotó emberek csapatához, például elsajátítottam cipőragasztást. Megtanított a háttérben dolgozni. A megfigyelés és a hallgatás egy csodás tudomány, amivel érdemes kezdeni.

Muszáj kérdeznünk a kedvenc ruháidról. Vannak rejtett gyöngyszemek a szekrényedben?

A divatot ugyanúgy kezelem, mint a mindennapjaimat. Nincsenek olyan ruháim, amikről álmodok, vagy amikért óriási összeget fizetnék, esetleg odaadnám a lelkemet. Néha úgy gondolom, ha gazdag lennék, akkor Dries Van Noten ruháit viselném, de nem vagyok az, úgyhogy nem viselem. Ruházati boltokból öltözködöm, rejtett kincseket kutatok, lehetőleg kedvezményes áron. Időnként 23 – 40 ezer forintos ruhákban vagyok. Gyakran hallom, hogy olyan mintha dizájner ruha lenne, és azt kérdezik tőlem, hol vettem. Ilyenkor rávágom, hogy a Zarában 8 ezer forintért. Nem állítok mást. Ez az igazság, és felesleges fényűzőnek tettetni magamat. Olyan családban nevelkedtem, ahol sosem dúskáltunk a pénzben, de ha a szüleim fényképére nézek, elképedek, hogy mindig mennyire csodásan mutattak. Hálás vagyok a génjeikért és amiért megtanítottak olcsón, de jól öltözni.

És vannak olyan ruhák, amiket nem szeretsz?

De még mennyi! Nem azt akarom mondani, hogy soha nem fogok viselni valamit, mert talán egyszer majd megőrülök érte. De rengeteg ilyen ruha van. Nem vagyok válogatós, de biztosan nem fogok olyasmit viselni, csak mert olyan. Néha elgondolkodom azon, hogy az emberek honnan vesznek ilyen drapp ruhákat. Nyilván úgy tekintenek rám, mint egy futóbolondra, azon mélázva hol vettem a fehér kabátomat és a bő nadrágomat… De igen, sohasem fogok olyan ruhákat viselni, amivel ugyanúgy nézek ki, mint bárki más. Megöli a személyiséget.

Milyen cipőben érzed magad a leginkább magabiztosnak?

Határozott vagyok abban, hogy milyen cipőt viselek. Ősszel és télen gyakran Chelsea csizmát, de néhány évig western csizmát is viseltem. Viszont tavasszal és nyáron a mokaszint választom, mert szeretem a retro stílust, akárcsak a nagyapám. Odavagyok az espadrilles-ért a és a szandálért, de kizárólag nyaraláskor. Imádom azokat a cipőket, amiket felteszik az „i”-re a pontot. A fekete öltönyömet flitterekkel díszített cipővel egészítem ki. Imádom a kígyó és a krokodil mintát, az antik hatásokat. Mostanában a Martens-en gondolkodom, de azt még meglátjuk.

Melyek azok a cipők, amiket sosem vennél fel?

Akárcsak a ruhák esetében, itt sem akarom mondani, hogy sohasem fogok viselni bármilyen cipőt. Azonban van némi ellenérzésem a sportcipőkkel szemben. Nem tudom viselni őket, mert kényelmetlenek, csak szabadnapon hordom őket melegítő nadrággal, de olyankor mindig szövet- vagy bőrkabátot viselek hozzá, hogy ne tűnjön túl sportosnak.

A MODIVO e-kereskedelmi igazgatója – Aleksandra Szol-Tułecka és a divatbemutató rendezője – Maciej Majzner

Nézd meg itt is: Jelentés a MODIVO & ecipő Supervision divatbemutatóról – egy különleges online divatbemutató >>>

A Supervision Fashion Show produkciója ideje alatt Maciej Majzner nem vesztette el mosolyát, annak ellenére, hogy több órányi felvételt készített a stúdióban, és teljesen felkészült a bemutatóra. Igazi rendező, akinek „cselekvésben” tükröződik a felhőtlen öröm és inspiráció!